Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
Dido |
|
2008.03.05. 17:12 |
Dido 1971. december 24-én született Londonban, õ volt édesanyja legszebb karácsonyi ajándéka. Kevesen tudják róla, hogy nevét egy afrikai harcos királynõrõl kapta, és az sem sokat hangoztatott, hogy vezetékneve Armstrong, mintha a késõbbi életében kialakult jazz iránti rajongását húzná alá a különleges név. A kis Dido még csak öt éves volt, amikor megalapozta zenei pályafutását, és nem is akárhogyan: egyszerûen eltulajdonította az iskolából azt a zenei eszközt, amelyet angolul recorder-nek neveznek, és a fuvolához hasonló alkalmatosság.
Nem került büntetés alá a lopás miatt, hanem inkább egy év múlva felvették a londoni neves zeneiskolába, a Guildhall School of Music-ba. Egy éven keresztül hurcolta magával mindenhová a felvevõjét, és addig gyakorolt a maga módján, hogy a zeneiskola nem tudott nemet mondani a kislány jelentkezésére. Megérzésük jó volt, Dido született zenei tehetség volt. Tíz éves korára már játszott a zongorán és a hegedûn, és gyönyörûen énekelt. Tinédzser évei alatt ismerkedett meg a fiútestvéreitõl elcsent keményebb zenei felvételekkel, többek közt a The Clash nevû punck-rock bandával, vagy a Duran Durannal. Ezek az évek még a klasszikus zene beépítésével és a pop-rock-funky irányzatok kóstolgatásával telt Dido számára. Amikor éppen nem bátyjai zenei megmozdulásai körül ténfergett, akkor a klasszikus zenei együttessel járta Nagy-Britanniát, amelynek tagja volt. 16 éves volt, amikor szerelembe esett a jazzénekes-legenda, Ella Fitzgerald hangjával.
Ez a nagy passziója a jazzmuzsika és az éneklés iránt nem hagyta nyugodni tovább. Különbözõ garázszenekarokhoz csapódott, akikkel fellépett lokálokban London szerte. Annak ellenére, hogy bátyja, Rollo figyelmeztette, ne hagyja ott napközbeni állását, Dido mégis a Rollo által alapított együttes, a Faithless albumán énekelt elõször profi énekesnõként. Jogi iskolába is járt, közben könyvkiadóban dolgozott ügynökként, de ezek mind csak élete mellékvágányait jelentették. Rollo 1995-ben alapította együttesét, a Faithless-t, és ebben az évben már ki is adták debütáló lemezüket. Dido addig környékezte az együttes stúdióját munka közben, hogy azok beleegyeztek, õs is hozzájáruljon vokálmunkával a zenei anyag kialakulásához. A Reverence címû album hatalmas siker lett, öt millió példányszámban kelt el, a Faithless-ek pedig egy két éves turnésorozat lehetõségét hozta. Dido végigturnézta velük az országot, közben pedig szóló karrierjét készítgette elõ azzal, hogy amint visszatértek Londonba, a saját maga alkotta dalok demofelvételein dolgozott.
1997-ben az Arista Records zenekiadó meghallott néhány dalt Dido demokazettájáról, köztük azt az azóta világhíressé vált számot is, amelynek címe My Lover’s Gone, és meghívta az énekesnõt egy meghallgatásra, ahol nem más volt jelen, mint Clive Davis, aki olyan sztárok felfedezéséért felelõs, mint Janis Joplin, Whitney Houston és Santana. A találkozó sikeres volt, olyannyira, hogy Davis még háttérénekkel is kisegítette Didót. A zenei kiadó vállalta Dido debütáló albumának megjelentetését, és így született meg az 1999-es No Angel címû lemez, amelynek produceri munkálatait a nagyon is önálló Dido nem adta ki a kezébõl. Bátyja, Rollo segített csupán, és így azt a végeredményt könyvelhette el, amit szeretett volna. Az album zenei anyaga a Dido meleg akusztikus hangzás iránti szerelmének és Rollo elektronikus-beat ütemek iránti rajongásának kombinációja, így a zene klasszikus, de ugyanakkor új is. A kritikusok el voltak ragadtatva, de ahogy ez lenni szokott, a közönség mindig a nagyok után megy. Didonek Eminem segített az ismertség kialakításában, amikor megkereste azzal, hogy Dido Thank You címû számának egyik szegmensét felhasználhassa Stan nevû dalához. A szám hatalmas siker lett, és megnyitotta Dido számára a világra nyíló ajtót. |
Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
|